Egy tanítvány emlékezése Bruckner Győzőre születésének 120. évfordulóján

A tanítvány, Ősapay György, Bruckner Győző pályájának felvázolása után saját emlékeit is felelevenítette: az ELTE vegyészhallgatójaként abba az évfolyamba járt, amelynek Bruckner professzor utolsó szerves kémiai főkollégiumi előadásait tartotta. "Mindannyian éreztük, hogy kivételesek vagyunk, hogy a hosszú éveken keresztül tökéletessé csiszolódott előadásokon vehettünk részt. Az 1971 májusában tartott utolsó előadásra meghatottan készültünk. Köszöntő szavakat és egy virágcsokrot nyújtottunk át a Professzor úrnak, akit a terembe lépésekor kellett rögtön elcsípni, mert a két tanszéki segítőtársával bevonuló Professzor ideje percre be volt osztva. Most is épp csak egy-két szó köszönetet mondott, máris kezdte az előadását. Az aznapi anyag precíz vázlata gumitáblákon már előre föl volt függesztve, a magyarázatokat, képleteket a táblára krétával olyan részletesen és követhetően írta a professzor úr, hogy mindegyikünknek jól tagolt, érthető jegyzetei születtek, ami szinte kiadható minőségű lett, kiváló forrás a tanuláshoz. Nem csoda, hogy az 1973-ban végzett évfolyamunk tagjai közül sokan lettek kutatók, akiknek a szerves kémia adott megbízható alapot a később nemzetközileg elismert kutatásokhoz. Bruckner professzor rendkívül gazdag szellemi öröksége tovább élt bennünk, mindannyiunknak stabil vegyészi hozzáállása lett a mindennapokhoz, környezetünkhöz. …

Híres volt a Prof. teázási szokása délben és délután, amelyet még a szegedi Szent-Györgyi-intézetből hozott magával. A tanszék minden kutatója hivatalos volt ezekre a társadalmi alkalmakra. Ha egyetemista korunkban valaki épp teázási időben kapott alkalmat vizsgázásra, a Prof. megkínálta a hüledező hallgatót teával, ami persze oldotta a vizsgadrukkot. Bizonyos kiszivárgott hírek emelték szemünkben a Prof. nagyságát: a tanszéken belüli jutalomosztásnál nem vette át a borítékját, közölte, annyit szeretne kapni, mint a takarítónő."

 Vissza a tartalomhoz

MEGNYITÁS/LETÖLTÉS