Megemlékezés Nyomtatás E-mail

 

Szabadváry Ferenc

A négy évvel ezelőtt elhunyt tudós kémitörténésznek, Szabadváry Ferencnek a professzor szellemi örökségére méltó unokái, gyermekei és a XII. kerület polgárai állítottak emléktáblát.

Szabadvary
A június 18-i, esős délelőttön sok tisztelője jelent meg a Tartsay Vilmos utca 19. előtt, ahol a kerület polgármester-helyettese emlékezett a ház híres lakójára, az Országos Műszaki Múzeum alapítójára, majd Inczédy János akadémikus mondott ünnepi beszédet. Inczédy professzor úr – aki tizenkét évig a Magyar Kémikusok Egyesülete elnöke is volt – mint műegyetemi évfolyam- és pályatárs, mint tanszéki munkatárs és jó barát emlékezett Szabadváry Ferenc életútjára:

„A nagy türelemmel viselt, hosszan tartó betegségben 2006. május 21-én elhunyt Szabadváry Ferenc a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem professzor emeritusa, az Országos Műszaki Múzeum nyugalmazott főigazgatója volt. Mint számos hazai és nemzetközi tudományos szervezet alapítója, tisztségviselője és tagja, valamint a Széchenyi-díj, a Dexter-díj és az Európai Kémikus Egyesületek Szövetsége (FECS) Különdíjának kitüntetettje, legnagyobb kémiatörténészünk volt.

Személyében olyan honfitársunkra emlékezünk, akinek neve és tudományos alkotó munkásságának korai terméke, Az analitikai kémia módszereinek kialakulása című könyve eljutott a világ valamennyi olyan országába, ahol a kémiai tudományt művelik és egyetemen tanítják.

A modern természettudományok közül a kémia alaptörvényei viszonylag későn, az újkori fizika eredményeinek megjelenése után, a 18. század végén váltak ismeretessé. A kémiai tudomány fejlődésének kezdeti szakaszát pedig elsősorban a – ma már hagyományosnak, de a fejlődés szempontjából nagyon fontosnak tartott – analitikai kémiai módszerek kifejlesztése jellemezte. Szabadváry Ferenc tollából 1960-ban magyar nyelven megjelent, Az analitikai kémia módszereinek kialakulása című könyv ezért nemcsak a kémia történetének, de az általános tudománytörténetnek is jelentős állomása volt. A könyv – rövid idő alatt – német, angol, japán, orosz stb. nyelveken jelent meg, és híre mindenfelé eljutott, ahol kémiai kutatásokat végeztek, vagy tudománytörténettel foglalkoztak. Az eltelt sok év után a könyvet még napjainkban is az analitikai kémia tudománytörténetének egyik leghitelesebb forrásaként tartják számon. Az eredeti angol nyelvű kiadás után, közel harminc év elteltével, 1992-ben reprintként kiadta a Gordon and Beach Kiadó a Tudománytörténet és filozófia klasszikusai című sorozatában. Nem véletlen tehát, hogy az Amerikai Kémikusok Egyesülete Szabadváry Ferencet könyvéért, hasonlóképpen, mint az angol James Riddick Partingtont A kémia története című könyvéért, 1970-ben Dexter-díjban részesítette.

A különböző korok történetéről, kiemelkedő tudósok életéről, felfedezéseikről számos nyelven megjelent további monográfiái és tanulmányai szerte a világon ugyancsak sok könyvtárban megtalálhatóak. Nemzetközi hírnevét mutatja, hogy az angol Analitikai Kémiai Egyesület felkérésére 1974-ben az egyesület százéves jubileumi konferenciájának megnyitó ülésén ő tartott plenáris előadást az angol analitikai kémiai tudomány történetéről.

Kiváló írói adottságaira jellemző, hogy dolgozatainak és sikeres, több száz oldalas könyveinek kéziratát is saját kezével, tollal írta, bámulatos lendülettel, jól olvasható írással. A folyamatosan áradó gondolatait rögzítő kézirat utólagos javítására, módosítására rendszerint nem volt szükség. Megjelent könyveinek száma húsz körül jár, tudományos közleményeinek száma pedig közel 400.

Nemcsak mint alkotó tudós és mint aktív közéleti ember, de mint egyetemi oktató, mint kolléga, mint barát, mint családszerető ember is kiváló volt. Ezért nagyon sokan tisztelték, szerették. Egyéniségére jellemző finom intellektuális humorával tűzdelt, soha nem bántó, magával ragadó, sziporkázóan szellemes előadásai mindig nagy sikert arattak.

Hazai szempontból fontos, kiemelkedő műve a Szőkefalvi-Nagy Zoltánnal közösen írt A kémia története Magyarországon című könyv (1972) és legutolsó műve, A magyar kémia művelődéstörténete (1998).

Az utókor, őrizve Szabadváry Ferenc emlékét, méltán lehet hálás életművéért, a múlt emlékeinek feltárásáért és mindazért, amit az emlékek, a hazai és nemzetközi viszonylat szempontjából egyaránt fontos értékek fennmaradásáért tett és alkotott.”

Inczédy János megemlékezését követően a helyettes polgármesterrel közösen leleplezte az emléktáblát. Az Országos Műszaki Múzeum koszorúját Vámos Éva, Szabadváry professzor úr legkedvesebb tanítványa és hivatali utóda helyezte el, majd Tömpe Péter, az MTA Tudomány- és Technikatörténeti Komplex Bizottsága, valamint a Magyar Kémikusok Egyesülete Intézőbizottsága nevében az emlékezés és megbecsülés koszorújával tisztelgett az emléktáblánál.

 

Tömpe Péter