Színes ablakok a részecskék sugarában

Silberer Vera

A párizsi Notre-Dame tetőszerkezetét és huszártornyát pusztító 2019-es tűz óta nagy figyelem övezi a középkori katedrális helyreállítását. A közelében áll a sokkal kisebb, varázslatos Sainte-Chapelle, amelynek üvegablakait a közelmúltban restaurálták, így a kémikusok megvizsgálhatták néhány 13. századi üveg összetételét.

 stch.jpg

A Sainte-Chapelle ablakának vörös lapkáiban több vörös sáv is követi egymást. Ilyen ablakok valószínűleg nem készültek a 14. század után. Előállításuk feltételezett titkára csak nemrég derült fény. Középkori ablakokból származó üvegdarabkák (fény- és elektronmikroszkópos, illetve röntgenspektroszkópiás és elektronszórási) vizsgálatakor rájöttek, hogy a sávos szerkezet egy több és egy kevesebb rezet tartalmazó, enyhén színezett üveg részleges keverésekor jöhetett létre. A vörös szín annak köszönhető, hogy a rézben dúsabb üvegből a mátrixhoz kevésbé kötődő Cu+-ionok hőkezelés közben viszonylag gyorsan a másik üvegbe diffundáltak, míg a nagyobb töltésű fémionok lassabban haladtak. A Cu+-ionok egy része az üvegmátrixban lévő Fe2+-ionok hatására rézzé redukálódott. A kristálymagokon megindult a kristálynövekedés, és elegendően nagy kristályok alakulhattak ki ahhoz, hogy megjelenjen a vörös szín. Az átlátszó vörös üveg készítése nagy mesterségbeli tudást igényelt, a titkos recept pedig bizonyára növelte a mesterek tekintélyét. A sávos szerkezetű üveg középkori fortélya idővel eltűnt a praxisból. Az új eredmények viszont segíthetnek az üvegek korának, eredetiségének megállapításában, a színes üvegek középkori kereskedelme, a „technológiatranszfer” feltérképezésében.


 Vissza a tartalomhoz

pdfMEGNYITÁS/LETÖLTÉS