Magyar Kémikusok Lapja
ELSŐ OLDAL
Kedves Olvasók!
Ez az első alkalom, hogy felelős szerkesztőként írok beköszöntőt a Magyar Kémikusok Lapja első oldalára, bár nekem messze az szerezheti a legnagyobb örömöt, ha a szeptemberi számtól már az impresszumban is olvasható változást senki sem veszi észre.
Eseménydús időszak áll mögöttünk és előttünk is, a beköszöntőben illene eldöntenem, hogy pozitív vagy negatív hangot akarok-e megütni. Ha az előbbi lenne a helyzet, akkor adja magát, hogy a Stockholmból október elején érkező jó hírekre koncentráljak, hiszen két díjazott is Magyarországon született. De mire az olvasóhoz eljut ez az írás, a „Nobel-hétről” hírt adni már ugyancsak elkésett dolog lesz. Azt megígérhetem, hogy a már hosszabb ideje megalapozott gyakorlatot követve a 2024-es februári számban részletes szakmai írásban elemezzük mindhárom, a természettudományhoz köthető díj hátterét. Ebben a számban viszont írunk olyasmiről, amiről jóval kevesebbet lehetett hallani: az Aranylúd-díjról (Golden Goose Award) Kathó Ágnes írt inspiráló történetet. Ennek a díjazottjai között egyébként Karikó Katalin és Drew Weissman neve is szerepel.
Negatív mondanivalót még ennél is könnyebben találnék, az ilyesmi amúgy is közelebb áll az egyéniségemhez. Nem, most nem a közoktatás állapotáról lesz szó. A Magyar Tudományos Akadémia szeptemberben tartotta a tudományos bizottságainak háromévente esedékes megújításához szükséges szavazásokat, s a Kémiai Osztályhoz tartozó hét bizottság közül egyetlen egyben sem érte el a részvételi arány az érvényességhez szükséges harminc százalékot. De ezzel is van egy kis gond: ha a választás ténye még néhány egérklikknyi időtartamra sem tudta felkelteni kémikustáraim érdeklődését, akkor az érdektelenség elemzése sem ígér sok sikert ugyanezekben a körökben.
Talán még mindig az a legjobb, amit tehetek, hogy a novemberi Tudomány Ünnepe programsorozatra hívom fel a figyelmet. Figyelemre méltó kémiai rendezvények is bőven lesznek majd, s mire ez a beköszöntő megjelenik, addigra az Akadémia oldalain információ is elérhető lesz róluk. Hadd hívjam fel külön is a figyelmet arra a kettőre, amely az én szívem számára a legkedvesebb: november 15-én (szerda) este hat órától Tudományünnep+ előadást lehet majd a helyszínen és a YouTube-on élőben követni „Miért zöld a fehér hidrogéngáz?” címmel, majd november 16-án elsősorban középiskolásoknak ajánljuk az „Élő színek a molekulák világában” című rendezvényt.
Ebben a számban három néhai magyar kémikusról is megemlékezünk – három különböző módon. A közelmúltban elhunyt Rakiás Ferenc László radiokémikus-gyógyszerész élettörténetét Tömpe Péter foglalta össze röviden. Pungor Ernőről tanítványa és munkatársa, Nagy Géza elevenítette fel személyes emlékeit abból az alkalomból, hogy a hazai analitikai kémia egyik meghatározó alakjának századik születésnapját október 30-án ünneplik.
Végezetül az egy éve elhunyt Braun Tiborra olyan módon emlékezünk, ahogy az írásnak ilyen mértékben elkötelezett emberre a leginkább lélekemelő módon lehet: közöljük egy eddig publikálatlan ismeretterjesztő cikkét. Minden bizonnyal ez az utolsó közleményeinek hosszú sorában. „Csak a teste” – ezek a szavak állnak Gárdonyi Géza síremlékén Egerben. Braun Tiborral is ez a helyzet: gondolatai az írásaiban mindaddig élni fognak, amíg léteznek magyar olvasók.
Lente Gábor
