A Tafel-egyenlet

Inzelt György

tafel.jpgJulius Tafel (1862–1918) a stuttgarti reálgimnáziumba járt, majd Zürichben, Münchenben és Erlangenben képezte magát vegyésszé. Doktori fokozatát, amely az indazol izomerizációjával foglalkozott, Emil Fischer (1852–1919) későbbi Nobel-díjas szerves kémikusnál szerezte meg 1884-ben. Követte Fischert Würzburgba, ahol vezető munkatársként a szénhidrát-szintézisekkel foglalkozott, 1888-ban habilitált. Mikor Fischer Berlinbe távozott, Tafel maradt Würzburgban, ami a kor egyik legjobb egyeteme volt. Ott dolgozott a későbbi Nobel-díjasok közül Wilhelm Röntgen, Eduard Buchner, Wilhelm Wien, valamint Friedrich Kohlrausch és Adolf Fick is.

Tafel Arthur Rudolf Hantzsch (1857–1935) szerves kémikus tanszékére került, majd 1903 és 1910 között ő volt a tanszék vezetője. Tafel a sztrichnin, a purinok és az aminovegyületek reakcióival foglalkozott. Neki sikerült az addig redukálhatatlannak ismert sztrichnint elektrolitikusan redukálni ólomkatód használatával 1898-ban. Ekkortól kezdődött igazából elektrokémikusi karrierje, és fizikai és általános kémiát kezdett oktatni szerves kémia helyett. Kísérleti eredményeiből számos fontos következtetést vont le, amelyekkel megelőzte korát, és megtermékenyítően hatottak később.


 Vissza a tartalomhoz

pdfMEGNYITÁS/LETÖLTÉS