Tudományos séták Európában

Kovács Lajos

harang.jpgTudomány, technika és képzőművészet találkozott a hajdúszoboszlói születésű Oborzil Edit (1921–1996) és férje, a Szegeden született Jeney Tibor (1923–1995) képző- és iparművészek munkásságában. Az alumínium építőművészeti felhasználása közben fedezték fel, hogy a szokásos, általában bronzból öntött harangok helyettesíthetők a könnyebb és egyszerűbben készíthető alumíniumból, illetve annak ötvözeteiből készült öntvényekkel. További fontos felfedezés volt, hogy az alumíniumharangok csak akkor szólnak jól, ha a harangtest nem teljesen tömör, hanem rések vannak rajtuk. Ez tovább csökkentette a harangok tömegét, és egyúttal lehetővé tette, hogy az egyes harangok különböző hangmagasságokban szólaljanak meg. Az egyedülálló felfedezést magyar és amerikai szabadalommal védték. 1988-ban az ausztráliai Brisbane-ben is bemutatták a világkiállításon. Oborzil Edit végrendeletében 50 darab résharangját a szülővárosára hagyta azzal a kikötéssel, hogy meghatározta, milyen módon mutassák be azokat az érdeklődőknek. Sajnos a város sokáig halogatta a projekt megvalósítását, és a 2000-ben épült szabadtéri Harangház eltér az örökhagyó szándékától – a harangok nem szólaltathatók meg.

Nem Hajdúszoboszlón született, de a fürdőváros életében fontos szerepet töltött be Pávai Vajna Ferenc geológus (1886–1964). Pávai Vajna nem túl sikeres szénhidrogénipari kutatásainak mellékterméke az alföldi hévizek felfedezése volt: Hajdúszoboszló neki köszönheti gyógyvizét és ebből fakadó felvirágzását, szintén a nevéhez fűződik Karcag-Berekfürdő, Debrecen és a szegedi Anna-forrás hévizeinek a feltárása is. Hajdúszoboszló díszpolgárává választotta és a városi temetőben helyezte örök nyugalomra a kutatót.

pav.jpg

Pávai-Vajna Ferenc emléktáblája a hajdúszoboszlói termálfürdő falán. Somogyi Árpád alkotása

 


 Vissza a tartalomhoz

pdfMEGNYITÁS/LETÖLTÉS