Kedves olvasók! Nyomtatás E-mail

 

Hadd szögezzem le, hogy szeretem a focit. Felfoghatatlan titok, hogyan képes ekkora érzelmeket felszabadítani egy ilyen egyszerű játék. Emlékszem, gyerekként estig tepertünk a helyi „focipályán”, két piros-fehér, harántcsíkos (nem szabványos) kapu között rohangálva, hozzá a zöldet a fű adta. Akkoriban találkoztam először a kémiával, talán hetedikes koromban. Új, önálló és természetesen kötelező tantárgy volt az általános iskolában, piszkálta a fantáziánkat. Úgy esett, hogy bő 25 év múltán, idén nyáron a fiaim fociztak ugyanezen a pályán. Valamivel kevesebb volt a haver, kicsitnagyot bevettek a csapatba, a lendület ugyanaz, mint a mi időnkben, a pályáról csak a kapuk tűntek el, valamikor. Megfordult a fejemben, hogy mire a fiúk odaérnek, talán, mint a kapuk a pályáról, a kémia is kikopik a közoktatásból? A foci mindenesetre ment a kapuk nélkül is, a gyerekek szépen küzdöttek, és új hősök születtek. Ki tudja, talán ha megfejtjük a focititkot, van remény a kémia számára is? A titokfejtegetést ezúttal másra hagynám, magam most csak arra vállalkozom, hogy felhívjam a tisztelt olvasóközönség figyelmét a szám tartalmára és megkérjem arra, hogy a közelben lévő „szakmán kívülieket” is fertőzze az érdekes írásokkal, főleg a fiatalokat!

Hiszen a Magyar Kémikusok Lapja októberi lapszámához Nagy József professzorral, a hazai szilikonkutatás úttörőjével Silberer Vera készített riportot, amely kaleidoszkóp módjára vetít elénk múltat és jelent – no meg egy-két tanulságos gondolatot. A Kitekintés rovatban ifj. Szántay Csaba a szeptemberi szám után folytatja „Milyen a „jó kutató”? – a modern gyógyszeripar elvárásainak nézőpontjából” című esszéjét. Megkockáztatom, hogy a tartalom nem csak a gyógyszeripar elvárásainak felel meg, hangsúlyozottan ajánlható minden leendő és már gyakorló kutatónak jelentősebb várható mellékhatások nélkül. Szintén ebben a rovatban szerepel Braun Tibor remek írása Ötziről, illetve az ő 5000 éves utolsó vacsorájáról – a krimik kedvelőinek. Hannus István összefoglalója az ’56-ban emigrált kémikusokkal ismertet meg bennünket, aminek alapjául a 2. Nemzeti Vegyészkonferencián tartott előadás anyaga szolgált. Olvashatunk a 30 éve elhunyt Szent-Györgyi Albert gazdag életútjáról Ménes András tollából, Lente Gábor Vegyészleletek rovata pedig színes, mint mindig, a szó legteljesebb értelmében.

Azt, hogy rosszul feltett kérdésekre adható-e jó válasz, nem tudom. Abban viszont bízom, hogy a vegyészetre jellemző analitikus gondolkodás szélesebb elterjedése segítheti a megfelelő kérdések megfogalmazását. Jó olvasást, kellemes időtöltést a lappal!

2016. október

Pap József Sándor
szerkesztő