Kedves olvasók! Nyomtatás E-mail

 

Az ismert bonmot szerint a statisztika olyan, mint a bikini: gondolatokat ébreszt, de a lényeget elfödi. Márciusban jelent meg e folyóirat címlapján a Magyarországon praktizáló kémiatanárok korfája. Körülbelül 50%-u(n)k idősebb 50 évnél. Az tehát elsőre is nyilvánvaló, hogy a populáció igen elöregedett. Az MKL már többször megkongatta a vészharangot, felhívva a figyelmet a lényegre, vagyis a következményekre: a kémiatanárok száma 10 éven belül oly mértékben lecsökken, hogy a kémia megszűnik majd kötelező tárgynak lenni.

További, ezzel összefüggő probléma a közoktatás tartalmának küszöbön álló (2019 szeptembere) megújítása. Az oktatási reform egy temető átköltöztetéséhez hasonlít. Bonyolult, költséges, kicsi a belső támogatottsága és gyakran sérti a jó ízlést. Ennek ellenére idestova három évtizede tombol a reformdüh; gyakorlatilag minden kormány újraírta az előzőtől örökölt alaptanterveket a kompetenciafejlesztés, a csoportmunka istenítése, a mindennapos testnevelés stb. jegyében. Digitális oktatást vizionálunk lepusztult iskolai számítógépekkel, amelyek tízpercenként fagynak le – legalábbis saját idén érettségizett osztályom termében ez volt a helyzet. A kompetenciaőrületről annyit, hogy amióta csak világ a világ, a pedagógia mindenkor a kompetenciáról szólt, csak nem így hívták. Az iskolák mindig is az alkalmazható tudás megszerzését, a képességek kibontakoztatását tűzték ki célul.

A kémia leszállóágba került. A szakképzésben – a szakgimnáziumokban, azaz a régi szakközépiskolákban – már a 2016/2017-es tanévtől megszűnt a kémia. (Kilencedikben science, a fölsőbb évfolyamokon egyetlen természettudományos tárgy oktatása kötelező.) Kémikusként az új NAT bevezetésétől nem várhatunk sok jót, folytatódik majd a pedagógushiány okozta krízis „megoldása”: ha az a probléma, hogy nincs tanár, aki tanítsa a tárgyat – szüntessük meg a tantárgyat, és akkor megszűnik a probléma!

Az oktatás állapota és fellendítése mindig is az MKL egyik szívügye volt, már régóta jelennek meg laudációk, interjúk, tanárkutatások az „Oktatás” fedőnevű cikksorozatban. A válságos helyzetre való tekintettel a szerkesztőbizottság tovább erősíti ezt a tendenciát. A mostani számban új rovat indul „Közoktatás – tanári fórum” címmel. A tervek szerint helyet kapna benne az eddig fejtegetett busongós tematika: hogyan, miért jutottunk idáig? Lehetséges-e tenni valamit? Többféle nézőpontot szólaltatunk meg. Emellett iskolák, módszertani műhelyek, a tanárképző egyetemek is bemutatkoznának. Harmadrészt amolyan továbbképző jelleggel jó gyakorlatokat, módszertani ötleteket is közölnénk. Kérem, hogy aki írásával megtisztelne bennünket, keressen meg ( Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse. )! Provokatív cikkekre is lehet számítani; reflexiókat is szívesen fogadunk!

E rovat zsengéje a magyarországi kémiaversenyeket mutatja be. Elgondolkoztató a kontraszt: egyre kevesebb tanár, csökkenő óraszám, egyre apadó számú versenyző diák – egyre több, színvonalas verseny. Jelen folyóiratszámban olvashatjuk továbbá a Rátz Tanár Úr-életműdíjjal tavaly kitüntetett debreceni tanárnő credóját, valamint hogy miként hasznosíthatóak a felsőoktatásban Oláh György tanai egy vegyipari technológiai tárgy tanításában. Íme, két további pozitív gondolat az oktatás kapcsán! Az indigóról és a farmernadrágról, valamint a valzartántartalmú vérnyomáscsökkentő gyógyszerekről a két szerzőtől megszokott színes stílusban informálódhatunk, és helyet kapott a lapban két könyvismertetés, továbbá a 2001-ben orvostudományi Nobel-díjat kapott Tim Hunttal való beszélgetés is. Szíves figyelmükbe ajánlom az októberi számot!

 

2018. október

Keglevich Kristóf