Mi a kémiaoktatás valódi problémája – avagy hová lettek a tanárok?

Holtzer Péter, Szakmány Csaba, Szalay Luca

Sok hasznos és fontos módszertani vita zajlik – az MKL hasábjain is – arról, hogy minek és hogyan van helye a kerettantervben vagy az emelt szintű érettségikövetelmények között, vagy hogy milyen problémákkal küzdenek a gimnáziumok az érettségi, illetve a versenyek előtti felkészítés során. Ezek releváns kérdések, mégis ebben az írásban alapvetőbb, súlyosabb és lesújtóbb, ha úgy tetszik, „egyszerűbb” dilemmát járnak köbe a szerzők, adatokkal is: nincsenek kémiatanárok, általánosabb értelemben nincsenek természettudomány szakos tanárok.

A mindennapi tapasztalásokon túl azért is jogosnak tűnik innen megközelíteni a kérdést, mert bár a hazai közoktatásban az elit- és tömegképzés jó ideje tartó divergálása közismert, mégis mellbevágó, amikor az alábbi ábrával szembesítjük magunkat. Ez mindennél jobban illusztrálja (ezúttal matematikából) az égető problémákat.

okt.jpg

Az átlagos PISA-tesztpontszám matematikából (vízszintes), illetve a nemzetközi matematikai diákolimpián elért csapatpontszám (függőleges) az európai országokban (a piros szaggatott vonalak az átlagot jelölik). Forrás: OECD adatok, in Magyarország 2030 – Jövőkép a magyaroknak” Osiris Kiadó és Egyensúly Intézet, 2020

Nincs még egy ország, amely – miközben sikeresen termeli ki a magas nemzetközi szinten teljesítő szűk elitet – ennyire hagyja leszakadni a többieket. A sok-sok éve kitűnő eredményeket elérő néhány diákolimpikon nem pótolja azt, hogy közben a diákok tömegei érnek el európai társaikétól messze elmaradó teljesítményt, és a rendszer jellemzői miatt esélyük sincs arra, hogy megközelítsék a magasabb szintet. Nyilvánvaló, hogy az erősen szelektáló iskolarendszer és a „pária” iskolákban ijesztő méreteket öltött tanárhiány meghatározó szerepet játszik abban, hogy sok magyar iskola nem képes ellensúlyozni a hátrányos társadalmi helyzet hatását.


Vissza a tartalomhoz

pdfMEGNYITÁS/LETÖLTÉS