A paritássértés 1957-es Nobel-díja még mindig izgalmas történet

Hargittai Magdolna, Hargittai István

Az 1957-es fizikai Nobel-díjat Tsung-Dao Lee és Chen Ning Yang kapta „az úgynevezett paritástörvények mélyreható kutatásáért, ami az elemi részecskékkel kapcsolatos fontos felfedezésekhez vezetett”. Régóta tartja magát az a nézet, hogy a kínai amerikai Chien-Shiung Wut, a New York-i Columbia Egyetem fizikaprofesszorát igazságtalanul hagyták ki a díjból, holott még volt egy szabad hely, mert minden egyes Nobel-díjnak lehet maximum három kitüntetettje. Wu mellőzését, Lise Meitneréhez hasonlóan, gyakran használják példaként a női tudósok diszkriminációjára. Hargittai Magdolna részletesen foglalkozott ezzel a kérdéssel a Physics World folyóiratban 2012-ben; dolgozata a paritássértésről és a felfedezést elismerő Nobel-díj néhány körülményéről szólt.

A cikk részletesen tárgyalta az 1957-es Nobel-díjban kihasználatlanul hagyott hely lehetőségeit, és nemcsak az irodalomra támaszkodott, hanem sok résztvevő véleményét, hiteles visszaemlékezését is tükrözte, és a következtetését így lehetett összefoglalni: Wu munkája kiemelkedő hozzájárulás a gyenge kölcsönhatásokban érvényesülő paritásmegmaradás axiómájának megdöntéséhez. De azt állítani, hogy igazságtalanság volt, hogy nem nyerte el a Nobel-díjat, egy összetett történet túlzott leegyszerűsítése – annak ellenére, hogy sokan azt sugallják, hogy a nőkkel szembeni diszkrimináció miatt nem osztozhatott Lee-vel és Yanggal a Nobel-díjon.

A kérdés azért került újra elő, mert az 1957-es fizikai Nobel-díj ajánlásai 2025 végén kutathatóvá váltak. 

 Vissza a tartalomhoz

MEGNYITÁS/LETÖLTÉS