Kémiai üzenet egy kisbolygóról

Lente Gábor

A 101955 Bennu nagy széntartalmú, szabálytalan alakú kisbolygó, átlagos átmérője mintegy 500 méter. Már távoli megfigyelések alapján is valószínűsíthető volt, hogy a felszínén hidratált ásványfázisok találhatók. Erre indult el az OSIRIS-REx (Origins, Spectral Interpretation, Resource Identification, Security – Regolith Explorer) űrszonda 2016. szeptember 8-án, majd 2018. december 3-án pályára áll a kisbolygó körül. Kevesen gondolnak bele, hogy ez technikailag mennyire nehéz feladat: egy olyan égitest gravitációjában kell fogságba esni, amelynek a tömege egyébként elég kicsi.

A súlytalansághoz közeli állapot jelentette a küldetés legnagyobb technikai kihívását a mintavétel során, ehhez dolgozták ki a TAGSAM (Touch-And-Go Sample Acquisition Mechanism) rendszert, amelynek segítségével 2020. október 20-án sikerült a felszíni regolitból 121,6 grammos mintát gyűjteni (lásd a címlapot).

A Bennu anyagának jelentős részét hidratált filloszilikátok alkotják, ami egyértelműen vizes átalakulási folyamatokra utal. Ezek mellett karbonátfázisok, magnetit és különféle szulfidok is kimutathatók, ami változatos redoxikörnyezetre enged következtetni a kisbolygón. Kitüntetett figyelmet érdemel a nátrium- és magnéziumtartalmú foszfátfázisok jelenléte, ami arról tanúskodik, hogy a Bennu ősi anyagában a foszfor reakcióképes formában volt jelen. Erre korábban még nem volt bizonyíték a foszfor prebiotikus kémiájában. A mintákban szerves anyagok széles tárházát is megtalálták.

 Vissza a tartalomhoz

MEGNYITÁS/LETÖLTÉS