VÉLEMÉNY

Azbesztügy: ej, mi a kő, velünk élő középkor?

Nem joghézag, hanem helytelen joggyakorlat miatt szennyeződik Nyugat-Magyarország

Ágoston Csaba

Az emberi egészségre ártalmas természetes eredetű és a természetben előforduló anyagokkal való együttélésre számos példát ismerünk, és jól ismertek a megoldások is. Talán a legismertebb hazai példát az Alföld „arzénszennyezett” vízbázisai jelentik. Az arzén természetes módon, emberi beavatkozás nélkül került ezekbe a vizekbe (endogén eredet), melyeket mi, emberek ivóvíz előállítására szeretnénk használni. Erre a problémára két megoldás lehetséges. Vagy olyan vízadóba fúrunk kutat, melyben az arzén koncentrációja elfogadható számunkra (határértéknél kisebb mennyiségben tartalmaz a víz arzént), és nem használjuk fel a problémás vízkészletet. Vagy, ha ez nem lehetséges, akkor kitermeljük az arzéntartalmú vizet. Ez nem tilos. De azt a vizet a lakosságnak megfelelő előkezelés, és folyamatos ellenőrzés mellett, már ártalmatlan („határérték alatti”) arzénkoncentrációval adjuk. Ha úgy tetszik, mindkét megoldás azt célozza, hogy a lakosság már csak a veszélytelen mennyiségű arzént tartalmazó vizet kapja, ezt az anyagot „hozzuk forgalomba”, megóvva a lakosságot a nem szándékosan hozzáadott, „természetes” arzén egészségkárosító hatásaitól. Ausztriában az azbeszt kapcsán ez a lépés maradt el.