250 éve született Amedeo Avogadro, az Avogadro-állandó névadója

Bazsa György

Az a közlemény, amely Avogadro nevét később ismertté és elismertté tette és a kémia fejlődése szem­pontjából is nagy jelentőségű volt, a Journal de Physique-ben jelent meg 1811-ben. Címe magyarul: Kísérlet egy olyan módszerre, amellyel meghatározhatók a testek elemi molekuláinak relatív tömegei és ezek kombinációkban megjelenő arányai. (Piemont ekkor francia uralom alatt állt, ezért írta francia és nem itáliai folyóiratban a cikket.)

Ebben szerepel az a kijelentés, hogy a különböző minőségű, de azonos térfogatú gázok, azonos hőmérsékleten és nyomáson, azonos számú molekulát tartalmaznak – függetlenül a gáz kémiai természetétől. Ez a megállapítása Avogadro-törvényként vált később ismertté és elfogadottá, gyakran tananyaggá.

Avogadro ezt az elképzelést azután fejtette ki, hogy Joseph Louis Gay-Lussac 1808-ban publikálta a gázok térfogatának hőmérséklet- és nyomásfüggésére és a reagáló gázok elegyének térfogatarányaira vonatkozó törvényeit. A legnagyobb nehézséget, amelyet Avogadrónak fel kellett oldania, az atom- és molekulafogalom értelmezése körüli bizonytalanság jelentette. Avogadro munkásságának egyik legfontosabb eredménye, hogy egyértelműen megkülönböztette ezeket egymástól, felismerve, hogy az egyszerű részecskék is lehetnek molekulák, és hogy ezek atomokból állnak. Avogadro adta meg elsőként a vízmolekula helyes képletét: H₂O. Nála valójában nem jelenik meg az „atom” szó, mivel a mai atom és a molekula fogalmakat szinte különbség nélkül használta. Úgy vélte, hogy háromféle „molekula” létezik: molécule intégrante, molécule constituante és molécule élémentaire. Ez utóbbi „elemi molekula” a mai atomunk. Nagy figyelmet fordított a tömeg meghatározására, megkülönböztetve azt a súlytól. 

 Vissza a tartalomhoz 

MEGNYITÁS/LETÖLTÉS