EtilÉn és Argon 

Simon Dorka-Boróka

Egyszer Volt, hol nem Amper, volt egyszer egy alkén lány. Sokak gondolata még a nyári kalandok között cikázik, holott a város parkjában a karotinoidokkal és antociánokkal teli, sárgára festett lombok már mindenki számára világosan mutatták az új évszak beköszöntét. Az iskola udvarán csupán egyetlen lány állt egyedül, gondolataiba merülve. Még csak egy hete ismerkedik az új környezettel, ám máris nehézségbe ütközik. Az előzőkben kémiaórán volt, ahol rengeteg olyan kifejezéssel találta magát szembe, amelyekről korábban soha nem hallott. Ijedten nézett maga elé, hiszen nem tudta, miként fog ennyi ismeretlen dolgot megtanulni csupán egy délután alatt a másnapi dolgozatra. Miközben élete ily nagy problémáin morfondírozott, hirtelen arra lett figyelmes, hogy valaki áll mellette. Egy nála idősebb nemesgáz, Argon volt az. Érdeklődő tekintettel nézett EtilÉn szemébe. Hosszas diskurzusuk végéhez közeledve Argon felajánlotta, hogy segít felkészülni az ifjú alkénnek a másnapi megmérettetésre…  

 Vissza a tartalomhoz

MEGNYITÁS/LETÖLTÉS