József Gábor (1937–2011) Nyomtatás E-mail

 

József GáborJózsef Gábor, a Tiszai Finomító kialakítója, az OKGT egykori vezérigazgató-helyettese, a MOL Rt. nyugalmazott ügyvezető igazgatója, Ásványolaj- és Petrolkémiai Szakosztályunk volt elnöke életének 75. évében, 2011. szeptember 11-én eltávozott közülünk. Temetésére szeptember 29-én került sor a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben, ahol utolsó útjára volt főnökei, pályatársai és kollégái is nagy számban elkísérték.

József Gábor 1937-ben született Dicsőszentmártonban, Erdélyben. A család 1940-ben került Magyarországra, Ajkára. Mindvégig kitűnő tanuló volt, 1955-ben a Veszprémi Vegyipari Technikumban technikusi oklevelet szerzett, országos kémiai tanulmányi versenyt nyert és így felvételi vizsga nélkül jutott a Veszprémi Vegyipari Egyetemre. 1960-ban a Veszprémi Vegyipari Egyetem Ásványolaj- és Szénfeldolgozó-ipari szakán kitüntetéses vegyészmérnöki diplomát kapott.

József Gábor 1960–1970 között a Komáromi Kőolajipari Vállalat almásfüzítői gyáregységében üzemvezető és gyáregységvezető-helyettes volt. 1970-ban bekerült a Tiszai Kőolajipari Vállalat nagyberuházását lebonyolító csapatba. 1973-tól 1-es vállalati törzsszámmal a TIFO Technológiai és Műszaki Fejlesztési Főosztály vezetőjeként (főtechnológusként) dolgozott. Szakmai munkásságának fő műve a Tiszai Finomító műszaki koncepciójának megfogalmazása és zöld mezős beruházásának megvalósítása volt. A Technológiai és Műszaki Fejlesztési Főosztály vezetőjeként a finomító terveztetésében, építésének koordinálásában és a későbbi fejlesztések megvalósításában meghatározó szerepet vállalt. A TIFO létesítésének koncepcióját kimunkáló Nehézipari Minisztérium az 1970. évi 7 millió tonna kőolaj-feldolgozással szemben 1980-ra mintegy 16 millió tonna kőolaj-feldolgozási igényt prognosztizált, amely csak a meglévő finomítók továbbfejlesztésével és az új leninvárosi (tiszaújvárosi) finomító felépítésével lett volna biztosítható. Ez a dinamika összhangban állt a kőolaj világpiaci árával, az 1970. évi 2,5 USD/barrel szinttel.

József Gábor 1985-ben pályázaton elnyerte az OKGT műszaki vezérigazgató-helyettesi pozícióját: hozzá tartozott a kőolaj-finomítás, a termékkereskedelem, a gázipari szolgáltatás és a Központ számítástechnikai rendszerének felügyelete és irányítása. Részt vett a magyar olajipar privatizációjának előkészítésében és a MOL 1991-es megalakításában: legnagyobb léptékű feladatának ezt a munkát, a magyar olajipar szervezeti reformjában történő közreműködését tekintette, amely nemzetgazdasági mértékű projektként valósult meg húsz évvel ezelőtt.

1991 októberétől, a MOL Rt. megalakulása után ügyvezető igazgató munkakört töltött be a vezérigazgató közvetlen irányításával, amikor főleg nemzetközi kapcsolatok építésén és a MOL arculatát kialakító PR munkákon dolgozott. Ezen belül egyebek között a nemzetközi szakmai kapcsolatok kiépítésén, a multinacionális cégekkel való együttműködés koordinálásán, a társasági részvényiroda megszervezésén fáradozott. Emellett az MTA Energiapolitikai Szakértői Bizottság tagja, a Kőolaj Világkongresszus
Magyar Nemzeti Bizottságának titkára és nemzetközi kőolajipari rendezvények meghívott vendége, előadója és társelőadója is volt.

József Gábor a 90-es években betöltötte az MKE Ásványolajés Petrolkémiai Szakosztályának elnöki tisztségét. 1995-ben vonult nyugdíjba, műszaki-társasági megbízatásait
pedig az elkövetkező években adta vissza.

József Gábor személyében kiváló olajipari szakembert és kiváló embert, a folytonosság és a csapatmunka igényes képviselőjét veszítettük el. Élete során mindvégig arra kereste a választ, hogy jól gazdálkodik-e a folyamatosan megszerzett szellemi gyarapodással és milyen módon szegődhet társává a kreativitás. Visszaemlékezéseiben mindig csapatjátékosnak tartotta magát, a környezetével való kapcsolatban is erre törekedett. Azt vallotta, hogy jelentősebb sikereinek titka a csapatmunkában és a folyamatos
továbbtanulásban rejlik.

Emberi és vezetői kvalitásait nemcsak közvetlen munkatársai, de szakmai vitapartnerei is mindig méltányolták. Alakja minden ismerősében kellemes emlékeket ébreszt, mindenki barátsággal és megbecsüléssel fog gondolni rá. Emlékét tisztelettel és szeretettel megőrizzük.

 

Rácz László