Bodor Endre (1921–2011) Nyomtatás E-mail

 

Bodor EndreIsmét búcsúznunk kell – a Veszprémi Egyetem alapító atyáinak egyike, Bodor Endre ny. tanszékvezető egyetemi tanár életének 90. évében, 2011. március 4-én, hosszan tartó betegség után örökre eltávozott körünkből.

Bodor Endre professzor úr vegyészmérnöki diplomáját 1943-ban szerezte Budapesten, a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen. Ezt követően a Budapesti Műszaki Egyetem Vegyészmérnöki Karán előbb Plank Jenő professzor, majd Erdey László akadémikus munkatársaként dolgozott. 1954-ben került a Veszprémi Vegyipari Egyetem Általános és Szervetlen Kémia Tanszékének élére, amelyet 1981-ig, nyugállományba vonulásáig vezetett. 1957-ben dékánhelyettesként, 1964 és 1965 között rektorhelyettesként szolgált.

Tudományos munkásságának kezdetén, Erdey László akadémikus irányításával, új, nemzetközi figyelmet kiváltó analitikai módszer (aszkorbinometria) kidolgozásában vett részt, majd korábbi vizsgálatainak folytatásaként Veszprémben, irányításával – a kezdeti komoly nehézségek ellenére – széles körű kutatómunka indult meg a polarográfia területén.
Ennek nemzetközi elismerését jelzi a Nobel-díjas Heyrovsky professzor részvételével rendezett magyar–csehszlovák és csehszlovák–magyar polarográfiai konferencia is (1955, Veszprém, illetve 1958, Prága). A polarográfiai kutatások eredményei számos konferencián kerültek bemutatásra, illetve publikációk formájában láttak napvilágot, széles körű szakmai érdeklődéstől övezve.

Az 1960-as évek elején nyilvánvalóvá vált, hogy a kémiai kutatások során elért újabb és még újabb eredmények a szervetlen kémia oktatásában szemléletváltást kívánnak meg, a tárgy hagyományos, leíró jellegű bemutatása már nem gyümölcsöző. A tananyag mélyreható átalakításában Bodor professzor úr országos viszonylatban elsőként, úttörő munkát végzett. Ebben az évtizedben jelent meg – jegyzetek formájában kiérlelve és az oktatás gyakorlatában kipróbálva – Szervetlen kémia című munkája (1968), amely – mint az első, korszerű, kvantumkémiai szemléleten alapuló, a későbbiekben számos kiadást megért tankönyv – generációk hosszú sora számára szolgált egyetemi tanulmányaik során forrásként mind Veszprémben, mind más egyetemeken és főiskolákon. Professzor úr már hosszú évtizedekkel ezelőtt felismerte, hogy a tudományok, így a kémia szinte hihetetlen mértékű, viharos tempójú specializációja a jövő generációk érdekében megkerülhetetlen feladattá teszi a szintézist teremtő alkotómunkát.

Tanszékvezetőként is a közös munka minden területén szintézis létrehozásán fáradozott, megteremtve ezzel azt a szellemi, emberi és morális atmoszférát, amely az Általános és Szervetlen Kémia Tanszék máig legértékesebb öröksége. Tevékenységének középpontjában mindig is a fiatalok, a fiatal kollégák segítése állt, ennek bizonyítéka – a többi között – az Irinyi János Középiskolai Kémiaverseny és a Nemzetközi Kémiai Diákolimpiák szervezésében és megrendezésében évtizedeken át betöltött vezető szerepe. Arra is jutott energiája, hogy hosszú időn át az MKE megyei elnökeként és a Balatoni Nyári Egyetem főszervezőjeként tevékenykedjék.

Szeretett intézményével nyugdíjba vonulása után is állandó kapcsolatban állt. Alapítványok kuratóriumaiban dolgozott, osztotta meg tapasztalatait, bizottságok elnökeként végzett hasznos munkát, jubileumi rendezvényeink főszervezőjeként tette emlékezetessé ünnepeinket. Ha nem csupán jól szervezett, de elegáns és igazán nívós rendezvényt kívántunk tető alá hozni, akkor ennek karmestere csak Bodor professzor úr lehetett. Életműve egyéniségéből fakadt. Minden értelemben egyenes tartású, disztingvált ember volt, modora, öltözéke feltűnéstől tartózkodóan elegáns, udvariassága legendákat szült. Egykori bencés diákként is vallotta: vannak alapvető értékek, amelyek nem relativizálhatók; a kimondott szavaknak kötelező erejű jelentése van, nem csupán használata; az emberi életnek létezik transzcendens dimenziója.

Szűkebb és tágabb környezete szerette, tisztelte, és ezt számos kitüntetéssel is kifejezésre juttatta. Közülük talán a Pro Universitate Veszpremiensis kitüntetésnek és a Veszprém megyei jogú város által adományozható legmagasabb elismerésnek, a Gizella-díjnak örült a leginkább. Úgy vélte, ez bizonyítéka annak, hogy az Egyetem és a Város, ahol élt és dolgozott, múlhatatlanul befogadta.

Mondják, csak az távozik közülünk visszavonhatatlanul, aki kihull az emlékezetünkből. Bodor Endre professzor úr értékteremtő munkája és példája mindennapjaink inspiráló erőforrása marad.

Papp Sándor