Csizmadia Imre Gyulára emlékezve

A kvantumkémia nemzetközi hírű, torontói professzorára két tanítványa, Kovács Ervin és Mucsi Zoltán emlékezett a lapban. „Imre bácsi halálával azonban nem zárul le egy korszak” – írták –, hiszen az általa meglátott és megkezdett kutatási irányok csak most kezdenek igazán gyümölcsözni. Egész életében innovatív, jövő-centrikus gondolkodásmód vezette. Az oktatás és az egyetemek megújítása a legfontosabb kihívás volt számára: mindig a jövő professzorait igyekezett kinevelni. Élete során a legbüszkébb a tanítványaira és az általa felnevelt több mint 20 egyetemi tanárra volt. Inspirált és lelkesített! Szavajárása volt: „a kinevelt professzor-palánták teszik jobbá világunkat”. Célja az volt, hogy a kutatás legyen a „tudás” új definíciója, ahol a „kreativitás” az alapja mindennek…

Bármilyen hatások érték is őt, ha volt energiája, ha nem, mindig próbálta nevelgetni a környezetét maga körül. Emlékszünk történeteire, vicceire, sziporkázó ötleteire, nyíltságára és feledhetetlen mosolyára. Ő volt eszmei modellje, követendő példaképe a tanításnak, az írásnak, a molekuláris tudománynak, a jóindulatnak, a kemény munkának, az élénkségnek és annak, hogyan kell egyszerűen megérteni az élet működését. Példát mutatott, hogyan kell megálmodni, majd keményen és fáradhatatlanul dolgozni valamiért, amiben hiszünk. Példát vehetünk róla abban is, ahogyan ő mindig nyitott volt másoktól tanulni és lehetőséget adott arra, hogy akik akarnak, tanulhassanak tőle.”

 Vissza a tartalomhoz

MEGNYITÁS/LETÖLTÉS