Újra téma az aszpartám esetleges rákkeltő hatása – mi történt valójában?

Csupor Dezső

A nagyközönség egyértelmű kinyilatkoztatásra vágyik, a tudományos álláspontok azonban sokszor kevésbé egyértelműek – így van ez ebben az esetben is.

Sokak számára érthetetlen, hogy a rákkeltő hatásra utaló humán vizsgálatok és epidemiológiai megfigyelések eredményeit miért semlegesítik azok a megállapítások, hogy a kutatásokban sok a torzító és korlátozó tényező. A magyarázat abban rejlik, hogy ezekben a kutatásokban nagyon sok ember nagyon hosszú távon fogyasztott aszpartámot – és egyidejűleg sok minden mást is. A „sok minden más” kategóriába beletartoznak az egyéb édesítőszerek, de egy sor olyan étrendi anyag is, amelyek szintén befolyásolják a daganatkockázatot – és ezeknek az anyagoknak az elfogyasztott mennyiségét nem kontrollálták a kutatások során.

Ráadásul az aszpartám fogyasztásának dózisa is változhatott a kutatás időtartama alatt, arról nem is beszélve, hogy a dózisra általában csak a résztvevők beszámolói, jobb esetben táplálkozási naplói alapján következtetnek (ez nagyon különbözik a gyógyszerekkel végzett vizsgálatoktól, ahol pontos, szigorúan betartott adagolás alapján vonnak le következtetéseket).

Mit tehetünk ezek után? Bár a hivatalos ajánlások nem szólnak erről, valószínű, hogy a legjobb stratégia az édes ízű anyagok étrendi arányának csökkentése lenne. Ez egészen bizonyosan nem jár kockázatokkal, a lehetséges előnyök viszont reálisak: a cukortartalom csökkentése esetén egyértelműen, az édesítőszerek esetén is egyre több az erre utaló jel – összhangban az WHO fent idézett ajánlásával.

 Vissza a tartalomhoz

MEGNYITÁS/LETÖLTÉS