Egyetemi kutatást fiatalok nélkül nem lehetne csinálni – interjú Skodáné Földes Ritával

Lente Gábor

A tanárképzésről szóló részt idézzük a beszélgetésből.

A magyar közoktatás kémiai szempontból eléggé kellemetlen helyzetben van, s ez időnként már a napi sajtó ingerküszöbét is átüti. Van ebben esetleg személyes tapasztalatod?

A lányom orvos. Neki a kémiával nem volt problémája, de családilag hozzátettük, ami szükséges volt. Azt biztosan látom, hogy az egyetemre bejövő hallgatók előképzettsége sokkal gyengébb, mint korábban. Ez nyilvánvalóan a középiskolás kémiaoktatás következménye is. Biztos, hogy ehhez is sokkal több pénz kellene. 

Vannak a középiskolákban elhivatott pedagógusok, de sajnos már kevesen. Az látszik, hogy fiatalok alig jelentkeznek tanárnak, nálunk nappali tagozat szinte nincs is, csak levelező. Úgyhogy nem nagyon látom rózsásnak a jövőt, mert ha nincs fiatal kémiatanár, akkor a helyzet tovább romlik, és ez sem olyan dolog, ami pillanatok alatt megváltozhat. Tehát ha holnap robbanásszerűen megnövekedne a kémiatanár szakra jelentkezők száma, akkor is 15 év, mire ennek hatása lesz egy újabb generációra: el kell végezniük az egyetemet, aztán tapasztalatot kell szerezniük ahhoz, hogy az általuk felkészített generáció lépjen be a felsőoktatásba.

Valljuk be, jelenleg a tanári pálya nem vonzó, és nem is biztos, hogy ennek a bérezés az egyetlen oka. Az egész társadalom hozzáállása sem kedvező. A tanári szakma presztízse – legyen szó akár általános iskolai, akár egyetemi tanárokról – rengeteget romlott az utóbbi időben. Nem tudom, hogy ezen hogyan lehetne változtatni. Biztos vannak olyan pedagógusok, akik kevésbé jól végzik a munkájukat, de én nem gondolom, hogy a társadalom, leszámítva egy szűk réteget, különbséget tenne a jó és kevésbé jó tanár között.Már említettem, hogy a felmenőim között többen voltak tanárok is. Nagyanyám sok helyen tanított. Ő mesélt olyan szülőkről, akik bementek hozzá, és megkérték rá, segítsen nekik olyan gyerekekkel foglalkozni, akikkel otthon nem bírtak. Van ilyen szülő ma még Magyarországon, aki így állna hozzá a tanár-diák viszonyhoz? Szerintem nincs. Amikor az én lányom járt általános iskolába, akkor nála a tanár szava fajsúlyosabb volt, mint a szülőé. Nem hiszem, hogy ez ma még mindig így lenne egy-két kivételtől eltekintve.

Nagyon süllyed a tanári pálya általános presztízse. Nem tudom, van-e még lejjebb. De amíg ezt nem oldjuk meg, addig nem lesznek jó tanárok. Kémiai végzettséggel nemcsak tanárnak, hanem vegyésznek és vegyészmérnöknek is mehet valaki. Ekkor munkát kaphat egy vállalatnál, és ott a megbecsültsége nagyobb, mint egy iskolában lenne.

Ennek a tanárképzésnek az alapgondolatát megosztónak sem nevezném a kémikusok között, mert az egyetemi kollégák túlnyomó többsége mereven elutasítja. Neked mi a véleményed erről?

Ez azért nehéz kérdés mert megint az merül föl bennem, hogy ki az, aki egy ilyen tanárképzésbe belép. Ha megfelelő alapjai vannak, akkor miért ne? Nem biztos, hogy minden természettudományos tárgyat lehet egy kalap alá venni, de mondjuk a matematikát, kémiát, fizikát, biológiát miért ne? Ez tehát ez az egyik oldal, hogy elméletileg elképzelhetőnek tartom. A gyakorlati tapasztalatom viszont az, hogy annyira kevés az ismeret, amivel belépnek ebbe a képzésbe, és annyira kevés az az ismeret, amit át lehet nekik adni, hogy attól félek, ebből nem fog jó dolog kisülni. Tehát van bennem egy ilyen kettősség, hogy elméletileg elképzelhetőnek tartom, de egyelőre a gyakorlati megvalósítást nem látom. Még azt is ki merem jelenteni, hogy ilyen esetben sokkal magasabb szintű, sokkal átfogóbb ismeretekre lenne szüksége egy Z szakos tanárnak ahhoz, hogy mindezeket a tantárgyakat tanítani tudja.

Ha már az oktatásról beszélünk, akkor szerintem az egyik legnagyobb probléma az, hogy a mai diákoknak nem lehet egy tankönyvet odaadni a tanuláshoz. Ez teljes képtelenség, gyakran nem tudják hasznosítani azt, ami le van írva. Előbb-utóbb kénytelenek leszünk megnövelni az egyetemi képzés éveinek a számát; ezt csak központilag lehet megoldani. Erre szükség van ahhoz, hogy legalább a korábbihoz közelítő színvonalat érjünk el. Nyilván egyetemenként különböző a helyzet, de már oda jutottunk, hogy a hallgatóknak csak tíz százaléka lehet az, akinek erre nincs szüksége.

 Vissza a tartalomhoz

MEGNYITÁS/LETÖLTÉS