Marie Curie doktori dolgozata és az 1903-as fizikai Nobel-díj

Első rész

Hosztafi Sándor

2009-ben a New Scientist olvasói a tudományban leginspirálóbb és legnagyobb hatású nőket szavazhatták meg. A szavazatok alapján a lengyel–francia nemzetiségű Marie Skłodowska-Curie nagy fölénnyel lett első helyezett. Mind a mai napig ő az első, aki fizikai és kémiai Nobel-díjat kapott 1903-ban és 1911-ben, ezzel a mai napig egyedülálló módon két tudományágban is a Nobel-díj birtokosa lett. Az első női Nobel-díjas, mindeddig az egyedüli nő, aki kétszeres Nobel-díjas. A fizikai Nobel-díjat lényegében az 1903-ban megvédett doktori dolgozata alapján kapta.

Marie Curie doktori értekezésében, Pierre Curie javaslatára, a Becquerel által felfedezett uránsugarakat vizsgálta. Mindketten előnyösnek találták, hogy a kutatási téma egészen újnak és vonzónak tűnt, a sugarak vizsgálatával senki nem foglalkozott, valamint a téma irodalma is csak Becquerel közleményeire korlátozódott. Azt a kérdést is feltette, hogy vannak-e még az uránhoz hasonlóan sugárzó elemek. A nagy erőfeszítést igénylő munka után a polónium neve és vegyjele 1898. július 13-án jelent meg először a laboratóriumi jegyzőkönyvben Pierre Curie kézírásával.

1902-ben a Curie házaspár a radioaktív elemek fizikai tulajdonságait foglalta össze, és maguk is reménytelennek látták, hogy a polónium izolálása valaha sikerülhet, ezért az elem létezését is kétségesnek tartották. 1902-ig más kutatócsoport nem kísérelte meg a polónium izolálását, de számos kutató, például Ernest Rutherford kétségbe vonta a polónium létezését. 

 Vissza a tartalomhoz

MEGNYITÁS/LETÖLTÉS