Kedves Olvasók!

Miközben a kémia és általában a természettudományok ma gyakran kedvezőtlen szövegkörnyezetben jelennek meg a nyilvánosságban – laborbalesetek, vegyi szennyezések, tanárhiány, túlterhelt iskolák hírei mellett –, a Magyar Kémikusok Lapjának májusi száma arra emlékeztet bennünket, hogy a természettudományok imázsát nem csak a rossz hírek formálják.

Különösen szívet melengető a TETT mesepályázatról szóló beszámoló. Már önmagában is biztató, hogy ilyen sok fiatal szeretné a természettudományokat nemcsak megérteni, hanem elképzelni, átírni a maga nyelvére, történetté formálni. Sokat számít, ha egy gyermek számára a tudomány nem csupán az értelem, hanem az érzelmek felől is megközelíthető világ.

Több kisiskolástól hallottam, hogy a kémia nehéz tantárgy. Nehezen tanulható, nehezen érthető, nem érzik, hogy bármi haszna lenne. Mindez könnyen cáfolható, de ennek a cáfolatnak nem sok haszna van: ha egy gyerek így érez, akkor azt nem zúzza porrá a mi racionális érvelésünk. Ha azt szeretnénk, hogy a kémia a legkedvesebb tantárgyak egyike legyen, a gyerekeknek nem azt kell először megmutatni, hogy mitől nehéz a kémia, hanem azt, hogy mitől izgalmas. Hogy a kémia célja nem az, hogy a világot bonyolultnak mutassa, hanem hogy magyarázatot adjon. Hogy a kémia nem (csak) a vegyszerek világa, hanem a kenyérsütésé, a színeké, az illatoké, az anyagok átalakulásáé, végső soron a mindennapi élet megértéséé.

Ebben óriási szerepe van az iskolai kísérleteknek is. Egy jól megválasztott, biztonságosan elvégzett bemutató vagy egy egyszerű, hétköznapi anyagokkal kivitelezhető mikrokísérlet többet tehet a kémia megszerettetéséért, mint sokoldalnyi magyarázat. A jó kísérlet nemcsak látványos: gondolkodásra tanít, kérdezni tanít, összefüggéseket felismerni tanít. És ami különösen fontos: oldja a félelmet. Megmutatja, hogy a kémia nem valamiféle távoli, veszélyes világ, hanem megérinthető, megérthető, megtapasztalható tudás.

Éppen ezért különös elismerés illeti mindazokat – pedagógusokat, szervezőket, pályázatkiírókat, mentorokat, tudomány-népszerűsítőket –, akik azon dolgoznak, hogy a kémia tudománya ne egy távoli, jeges galaxisnak tűnjön. Mert ma talán az egyik legfontosabb feladat nem egyszerűen a tudásátadás, hanem a tudomány iránti érdeklődés felkeltése.

A jövő kutatója, tanára, mérnöke vagy egyszerűen a tudomány kérdései iránt fogékony felnőtt sokszor nem a középiskolában formálódik, hanem jóval korábban. Már kisgyermekkorban eldőlhet, hogy a természettudományok a nehezen teljesíthető iskolai feladatok közé tartoznak-e majd számára, vagy inkább a rácsodálkozás és a felfedezés világát jelentik. Egy emlékezetes kísérlet, egy jól elmondott történet vagy egy lelkes pedagógus sokszor maradandóbb hatást gyakorol, mint bármelyik tankönyv. Ha ezt a korai érdeklődést sikerül felkelteni és életben tartani, azzal nemcsak a természettudományok iránti nyitottságot erősítjük, hanem egy tájékozottabb, tudományra fogékonyabb szemlélet alapjait is lerakjuk.

Csupor Dezső 

 Vissza a tartalomhoz

MEGNYITÁS/LETÖLTÉS