Kedves Olvasók!

Túl vagyunk az évszázad második legnagyobb dunai árvízén. Már csak az utóvédharcok folynak. Az árvízvédelemben a szakemberek és mondhatom, az ország lakossága példamutatóan helytállt. Óriási köszönet mindenkinek!

Nem tudok ilyen optimista, dicsérő szavakkal lenni saját szűkebb házunk táját, az oktatást és a kutatást illetően. Kezdjük az oktatással. Még mindig nem ültek el a kormányzat okoseszközök iskolai használatával kapcsolatos intézkedésének hullámai. Nem akarok okoskodni ebben a kérdésben, hiszen mindent elmondtak már nálam okosabb emberek, csak annyit tennék hozzá – mint a felsőoktatásban 50 évet vezetettként és vezetőként eltöltött ember –, hogy a legjobb belügyminiszter sem tudhat egy ilyen érzékeny, nem parancsokhoz és rendeletekhez szokott területet irányítani.

Még viharosabb érzelmeket kiváltó intézkedés volt az Iványi Gábor által vezetett Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség (MET) óvodáinak, általános és középiskoláinak bezárása röviddel a tanévkezdés előtt. Ezáltal az ide járó, jórészt sajátos nevelési igényű gyermekeket szakították ki környezetükből. Sokan segítettek, próbáltak segíteni: önkormányzatok, egyének (az önkormányzatok az iskolák esetében nem jogosultak intézkedni, csak az állam). Ez a kormányzat és a MET összecsapásának újabb fordulója. Megengedhetetlen.

A nyár végén jelent meg a Fiatal Kutatók Akadémiájának felmérése (https://fka.mta.hu/wp-content/uploads/EU_suspension_report_HUN_final_0610.pdf) arról, hogy milyen mértékben váltak kiközösítetté a hazai kutatóhelyek a nemzetközi/európai kutatások rendszerében, például a Horizont 2020 kutatásokban, miután a kormányzat kialakította az alapítványi egyetemek rendszerét. Ennek módját az EB kifogásolta és annak EU-konformmá tételét kérte. Ennek teljesüléséig az érintett támogatásokból hazánkat kizárta. A két fél huzakodott, teszi még ma is, de az eredmény olvasható a felmérésben. Az akadémiai/egyetemi szféra vonzereje hihetetlen értékben csökkent/csökken a fiatalok körében. Lehet egy-egy év, amikor itt-ott javulnak a felvételi adatok, de a tendencia nem javul, a PhD-képzés nem vonzó. Ki akar ma egyetemen maradni? Miért? Tanítani? Kiket? Ma nem dicsőség az egyetemi oktatói kinevezés. Amikor én végzős hallgató voltam, a debreceni KLTE-n kitüntetésnek számított, hogy az egyetemen kezdhettem a pályámat. Igaz, akkor nem hirdették a kormányzatok, hogy a tudás társadalmát építjük. Ma alig lehet megnyerni a hallgatókat, hogy doktori ösztöndíjra maradjanak az egyetemeken. Hogy azután „megélhetési kutatóvá” degradálják azt, aki kutatásai támogatását nem is remélheti az új, megreformált rendszerben. Az csak néhány kiválasztottnak jár. Az Erasmus+ helyett a magyar egyetemistáknak kínált Pannónia-program nyilvánvaló kudarca láttán a kormányzat, mentve a menthetőt, az utolsó utáni (?) pillanatban meghátrálni látszik, és törvénymódosításra készül a kuratóriumok összetételének, valamint a tagok választhatóságának kérdésében – elfogadva talán az EU ajánlásait. Lehetünk/legyünk optimisták!

Jó hírrel szeretném befejezni. Idén is kiosztották a Nobel-díjakat. A legjobbak kapták. Jól bevált módszer szerint, demokratikusan a tudósok választották ki maguk közül őket. Tavaly két magyar kutató is részesült ebben a legmagasabb tudományos kitüntetésben, nevüket örökre megőrzi a tudománytörténet: Karikó Katalin és Krausz Ferenc. Büszkék vagyunk honfitársaink teljesítményére! A Szegedi Tudományegyetemen a napokban, november 7–8-án a Novo Nordisk alapítvány támogatásával – Karikó Katalin és Drew Weissman részvételével – nemzetközi konferenciát rendeznek mRNS-témakörben (https://mrnaconferenceszeged.hu/home). 

Lapunk novemberi számában az alábbi tartalomjegyzék szerint sok érdekes cikkel próbáljuk szolgálni kémia iránti érdeklődésük kielégítését. Jó olvasást!

Kiss Tamás

prof. emeritus

 Vissza a tartalomhoz

MEGNYITÁS/LETÖLTÉS