Magyar Kémikusok Lapja
ELSŐ OLDAL
Kedves Olvasók!
A politikai boszorkánykonyhák receptkönyve azt írja, hogy egy olimpiai év nyara, amikor a közvélemény és a sajtó figyelmének lekötéséhez még egy labdarúgó Európa-bajnokság is hozzájárul, eszményi időpont arra, hogy gyökeres változtatásokat hajtsanak végre állami fenntartású rendszerekben – az érdekeltek érdemi ellenállása nélkül. Ezt a lehetőséget az idén maradéktalanul kihasználták a tudományfinanszírozás területén, s ennek a következményei csak évek alatt, fokozatosan válnak majd nyilvánvalóvá.
A magyar tudósok nagy részének jelenleg igencsak korlátozott hozzáférése van az európia uniós forrásokhoz. Ennek hatásairól a Fiatal Kutatók Akadémiája készített tudományos igényű felmérést, amelynek eredményei az MTA weboldalán is megtalálhatók. E kieső lehetőségek pótlásának szándékával írták ki a HU-RIZONT nemzetközi kiválósági kutatási együttműködési program pályázatát. Számomra ebben két súlyosan ijesztő vonás is van. Az első az, hogy egy 24–26 hónapig tartó, 100–400 millió forinttal támogatott program elvárt minimális eredménye egy darab (!) Q1-es kategóriájú cikk publikálása. A másik pedig az, hogy a kiírás megjelenésének ténye is arra utal, hogy döntéshozóink szerint a magyar kutatók elzárása az európai forrásoktól hosszabb távon is fennmarad.
A legnagyobb sajtónyilvánosságot a régi OTKA alapkutatási programjának jelentős átszabása kapta, de napi hírértéke elsősorban annak volt, hogy friss Nobel-díjas fizikusunk mit gondol a magyar kutatókról, és nem annak, hogy az átalakítás mögött sejthető stratégiai célok vajon valóban a magyar társadalom érdekeit szolgálják-e. A nyár közepén a HUN-REN Központ által támogatott kutatócsoportok létesítésére kiírt pályázat tervezetét négynapos (!) társadalmi egyeztetésre bocsátották, majd az eredeti ígérettel szemben szeptember elejéig mégsem írták ki.
Vajon mi kellene ahhoz, hogy a politikai vezetők ilyen esetekben a döntés előtt valóban meghallgassák a hozzáértőket? Mi kellene ahhoz, hogy az általuk felvállalttól eltérő véleményeket ne minősítsék automatikusan politikai indíttatásúnak?
Egy lehetséges válasz a politikai boszorkánykonyhák receptkönyvében is szerepel. Egy társadalmi üzenet akkor hatásos, ha egyszerű és sokszor ismétlik. A döntéshozók célcsoportjának szólhatna például az az üzenet, hogy „A tudomány működik”. Mi több, ha van lehetőség érvelni is mellette, akkor újra és újra fel kellene idézni azokat a nagyon látványos alkalmakat, amikor a kormányzat nem hallgatott a tudósok (egyébként gyakran kéretlen) véleményére, s ennek látványosan súlyos következményei támadtak.
„Ha ilyen tendenciában rohanunk gyorsvonatként a vesztünkbe, akkor nagyon gyorsan ki fogjuk meríteni az egészségügyi kapacitásainkat, és baj lehet belőle” – nyilatkozta a néhai Jakab Ferenc virológus professzor 2020 őszén, néhány héttel a Covid legtöbb áldozatot követelő hónapjai előtt. Aligha vitatja ma bárki is, hogy igaza volt.
„A technológia rohamos fejlődése mellett kétséges, hogy célszerű-e egyetlen technológiára alapozni egy ekkora volumenű gazdaságfejlesztési programot, hiszen korántsem egyértelmű, hogy a lítiumion-akkumulátor a jövő útja. Sőt még az sem biztos, hogy az elektromos járművek dominálják majd a közlekedést egy-két évtized múlva” – írta 2023 októberében az MTA Fenntartható Fejlődés Elnöki Bizottsága által kiadott állásfoglalás. Az elmúlt hónapokban a Központi Statisztikai Hivatal közleményeiből kiolvasható, hogy a meglátás igencsak bölcs volt.
Szerintem a magyar tudóstársadalomnak az unalomig kellene ismételnie ezeket az eseteket a döntéshozókkal való kommunikációban. Hiszen tudományos módszerekkel igazolták azt, hogy az ilyesmi alkalmas az emberek véleménynek befolyásolására. Kezdetnek legalább mi magunk higgyük el, hogy a tudomány működik.
Lente Gábor
